A pergető horgászat általában egyszemélyes háború a ragadozóhalakkal szemben. Nyáron éjszakákat horgászom át magányosan, persze azért néha egy-két ragadozó tiszteletét teszi a parton néhány közös kép erejéig. Ha alkalmanként egy jó barát vagy éppen öcsém ráér és velem tart egy jó pecázásra az az igazi élmény horgászat. Olyankor a sztorizgatások javarésze a horgászélményekről és a halfogásokról szólnak. A szép őszi táj a jellegzetes őszi illatával pedig feledteti az emberrel a mindennapos gondjait. A közelmúltban sikerült összehozni két alkalommal is egy jó csukapergetős horgászatot öcsémmel. 

Szeptemberi hajnal

Vasárnap hajnalban izgatottan mentem őt kelteni ugyanis egy holtágas csukapergetést terveztünk. Gyors elkészülés után célba vettük egyik kedvenc bodrogi holtágunkat. Mikor megérkeztünk örömmel konstatáltam nincs egyetlen horgász sem, miénk az egész tó. Az első horgászhelynél megállunk és beélesítem a felszerelést, közben figyeltem van-e hal mozgás, de sima a vízfelszíne.  A kapocsba egy sárga Mann's gumihalat akasztottam. Nem sokat tétovázok már dobom is a túloldalra kedvenc csalimat. Könnyű 10 gr-os fejjel van szerelve a kezesség érdekében. Talán harmadjára vezetném ki a csalimat mikor hatalmas rávágást, kapok a parttól úgy egy, másfél méterre. Azonnal akasztok. A kemény védekezésből leszűröm nem bugyli csuka lesz. De sajnos hamar véget ér a küzdelem, egy jókora tökleveles dzsungelba ugorva halam megszabadul a szúrós falattól. Elengedtem a naphalát, szoktuk mondani, de nem akarom lelőni a nap poénját. Csalit váltok, mert nincs több kapásom a Mann's-re ezét egy Relax twistert rakok fel. De hamar változtatok a stratégián is és egy flourkarbon előkét, kötök fel. Ha finnyásan esztek, akkor be kell keményíteni, mondom öcsémnek. Már magasan jár a nap mikor az oly fogós pirosas árnyalatú támolygóm is csődöt mondott. Mára befejeződött a pergetés 1-0 a halak javára.

Csukás támolygók

Következő hétvégén a felkelőnap első sugarai ismét a vízparton értek bennünket. Gyönyörű őszi reggelünk volt, még a kissé csípős szellő sem tudta elvenni a kedvünket a pecázástól. Sőt ma nagy feladat várt ránk, ugyanis eljött a visszavágó napja. Hamar megállunk egyik ígéretes horgászhelynél, ahol dobom is az elsőt egy Mann's-el, de az első dobás adta kapás pillanata hamar elszállt. Az ötödik dobásomra viszont egy jó ütést kapok, szép halam védekezik vadul néhány pillanatig. Deja vu érzés fogott el. Visszaejtem csalimat az előző kapás helyére, amire azonnal ráveti magát a csukám, de nem akad meg neki a bevágásom. Egy hosszabbat dobok át a másik oldalra, ezt megjátszom még vagy ötször mikor az előző helyen elhúzva, ismét rávág csukám, de megint nem fogja meg jól. A tiszta sekély vízben jól látszott megcibálta csalimat majd otthagyta. Az adrenalin szintem az egekben van, ez tutira szórakozik velem. Közben két sporttárs érkezik, és hova máshova szeretnének leülni, mint ide ahol mi pergetünk. Míg összepakolásznak a horgászathoz dobok párat, de most már egy sárga Relax gumihallal. Pár dobás és megint csak kapásig jutok, nem tudom megfogni a csukámat. Tovább állunk öcsémmel és a sporttársakkal kölcsönösen jó szerencsét kívántunk egymásnak.  Keressünk egy jó helyet ahol nyugodtan, dobálhatunk. Az úton szomorkásan mondtam öcsémnek, várhattak volna, míg megfogom a csukámat. Ő csak annyit mondott, szerintem, ez egy égi jel!

Itt még menekülne

Itt már teljesen kifáradt

Jogos az öröm

Megállunk egy szinte átlagos, semmit mondó helyen. A kedvenc „kis” vastámolygómat kapcsolom fel és röpítem is a túlpart felé. Szórom rendesen a vizet hol lent, hol fent húzom keresve kedvenc ragadozómat. Nem igazán vannak étvágyuknál, lehet, a reggeli idő a falatozási idő most meg teli hassal emésztenek az árnyékos leshelyükön. Míg elmélkedem egy tolós kapásnak, vágok oda. És bólogatással nyugtázom akadt a csalim. A fárasztásról öcsém lő pár képet, majd kiemelés után is készít közös képet csukámmal. Olyan kétkilós formára taksálom, bár nem vagyok biztos a méretét illetően. Szép és életerős amolyan „mátyás” csukaforma. A sikeren felbuzdulva egy újabb klasszikus támolygót vetek be. Telik múlik az idő közben, azon beszélgetünk kevés eset volt mikor két szép fogás volt egy nap. Így jóformán le is írtam a napot bár azért püföltem a vizet jobbnál jobb helyekre, ejtegettem be a sokat látott vasamat. Egy kis tökleveles öbölbe pottyantom be, tekerek kettőt a hajtókaron, majd mondom is magamban, ilyenkor kellene oda vágnia.  És abban a pillanatban, ahogy a nagy könyvbe meg van írva erőszakos rávágást, kapok. Azonnal bevágok, erős botom perecbe hajolva, védi ki halam menekülését, majd az orsóm fékje is muzsikálni kezd. Ebből lehet tudni nem babahallal, van dolgunk.  Rövid fárasztás után parton az előző csuka testvére.

Ilyen forgások közepette szokott megszabadulni a horgoktól

Akár a testvére is lehet az előzőnek

Ezt követően fülig érő szájjal dobálok és inkább a beszélgetéssel és a sztorizgatással töltjük el az időt öcsémmel. Nagyon élvezetes és emlékezetes marad ez a pergető horgászat is, mivel csukafronton 1-2 re fordítottunk.  Azt hiszem, el lehet gondolkodni azon is, hogy égi jel volt-e vagy sem a kényszeres helyváltoztatás.